IDEM GRÆCÈ REDDITUM. ΜΑΚΒΗΘΟΣ. Κώδωνα παίειν, ὅταν ἕτοιμον ᾖ ποτόν, Γυναικὶ τῇ 'μῇ λέξον· εἶτ ̓ ἴθ ̓ ἐς λέχος. Η φάσγανον τόδ εἰσορῶ τὸ πρόσθ ̓ ἐμοῦ, αὐτὴν δὲ προὐνεχθεῖσαν ἐς χέρας λαβήν ; Φέρ', ἁρπάσω σ· ἔχων περ οὔ, βλέπω σ' ἔτι πῶς οὖν σε, φάσμα δεινὸν, ὄμμασίν γ' ἰδεῖν ἔξεστ ̓ ἐναργές, χειρὶ δ ̓ οὐ λαβεῖν πάρα; ἆρ ̓ ἐκ πλάνης του κἀνακινήσεως φρενῶν ὄναρ πέφυκας ψευδὲς ουδ' ἐτήτυμον;— καὶ νῦν ὁρᾷν σ' ἔτ ̓ ἐστι, κοὐ μόλις τόδε, μορφῇ δ ̓ ὅμοιον τῷ γε νῦν εἱλκυσμένῳ· στίβον μὲ ὁδηγεῖς ὅνπερ ἔσπευδον πάλαι, τοίῳδε χρῆσθαι καὶ μ ̓ ἔδει ξυνεργάτη ἢ ταῖς μὲν ἄλλαις τὤμματ ̓ ἐστ ̓ αἰσθήσεσι ἐψευσμέν', ἤ τι μᾶλλον ἐμπείρως ἔχει καὶ νῦν ὁρῷ σε, καὶ φόνου σταλάγμασιν, Which was not so before.-There's no such thing: It is the bloody business, which informs Nature seems dead, and wicked dreams abuse The curtain'd sleep; now witchcraft celebrates Whose howl's his watch, thus, with his stealthy pace, And take the present horror from the time, Which now suits with it. While I threat, he lives. ་༣..་ Hear it not, Duncan; for it is a knell That summons thee to heaven, or to hell. C τοῖς πρόσθεν οὐκ ἐνοῦσιν, ἡματωμένον λαβήν ἄκην θ ̓ — οὐ μὴν τάδ' οὐχ οὕτως ἔχει· · ἡ φοινία δὲ πρᾶξις, ἥν τελειν χρεών, ὄσσοις ἔδειξε ταῦτ ̓ ἐμοῖς θεάματα 1 Νῦν δὴ καλύψαι τῆς χθονός τό γ' ἥμισυ ἔοικε θάνατος, δυσσεβῆ τ ̓ ὀνείρατα φηλᾶσιν ὕπνον μαλθακών καλυμμάτων εἴσω κρυφέντα, καὶ μάγων ὁμηγύρεις ῥέζεσιν Ἑκάτῃ νερτέρων ὠχρᾷ θεᾷ φόνος δὲ δεινώψ, ῥυσὸς, ᾧ φύλαξ πάρα, βρύκημ' ἐγείρων, ὥστε σύμβολον, λύκος, ἔπ' ἔργον, οἷα φάσμα, κλεπτικῇ βάσει κρυφαῖος ἕρπει, νυκτέρου μοιχοῦ δίκην ̓Αλλ ̓, ὦ βέβαιον γῆς ἀκίνητον πέδον, μή μοι ποδῶν ἄκους, ὅπη τρέπω, ψόφον, στείχοντ ̓ ἄνωθε μὴ λίθοι λέξωσί με, τὸ δεινὸν ἐκ τῆς νυκτὸς ἐξαιρούμενοι, ὃ τῷ παρόντι ξυμφόρως μάλιστ ̓ ἔχει. Ἐν τῷ μὲ ἀπειλεῖν, οὗτός ἐστιν ἐν φάει, ψυχροὶ γὰρ ἔργοις εἰσὶν ἐν θερμοῖς λόγοι. Δράσων τόδ ̓ ἔργον εἶμι, σημαίνει δέ μοι κώδων· σὺ δ ̓, ὦ ναξ, τοῦδε μή το κλύο λόφου τοῦ προσκαλοῦντος θανασίμῳ κροτήματι ἢ πρὸς τὰ θεῖά σ ̓ ἢ τὰ νέρθε δώματα. EDGAR LLOYD, Reg. Schol. Salop. Alumnus. Cf. Rhes. 205. πρέπουσαν ἔργῳ, κλεπτικοῖς τε βήμασι. UTRUM AD DELICTA COERCENDA MAXIMÈ VALEANT PENE CAPITALES. ETSI multæ profecto quæstiones nobis aut hominum mores investigantibus, aut res a philosophis disputatas tractantibus sese offerunt, nulla tamen majorem offert oblectationem aut utilitatem, quam legum judiciorumque, quibus variæ gentes utuntur, investigatio. Supplicio autem judiciali nullam unquam rem magis difficilem magisque erroribus implicatam esse, constare, ut opinor, videtur, ex ista sententiarum diversitate, quæ in omni gente et ætate, ab ingeniosissimis hominibus de hac re prolatæ sunt. Si enim omnia scripta perlegimus, omnesque rationes colligimus, quæ ab doctissimis auctoribus, tum antiquis, tum nostratibus proditæ sunt, adeo variis notionibus involvemur, ut res maximæ cogitationis esse videatur, quibus modis optimum quodque decerpere, et inter has sententias recte dijudicare possimus. Etenim hæc civilis scientiæ inquisitio, si paucioribus litera'rum elegantiis referta sit, maximas tamen animo oblectationes offert, res omnes, quæ ad mores hominum, quæ ad vitam, quæ ad virtutem, quæ ad reipublicæ salutem pertinent, odorando ac perdiscendo. Mira quidem et fere insatiabili cupiditate ducimur, in omnia hominum instituta consuetudinesque quæ aut ab historia nobis tradita sunt, aut a nobismet ipsis inspiciuntur, evolvendo, ut eas rationes quæ a Philosophia temperatæ sint admiremur, quæ autem |